motortesztek
motortesztek

Rendezvények            Milyen motort vegyek?              Biztonság 

 

Új motortesztek
 
Használt motortesztek
 
Autótesztek
 

Köszöntő, kapcsolat.

 

Motoros képek

 

Vendégkönyv

 

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
ZTR a háromkerekű

A háromkerekű ZTR.

A ZTR első látásra igen látványos gépezet. Egy átmenet a gokart és a roodster közt. Vezetési élménye is elképesztő, mélyen ülünk, szinte az úton. A ZTR valódi kanyarzsonglőr, eleje úgy tapad a széles kerekeivel, mintha sínen menne.

ZTR képek!

Hátul sem semmi a 280-as szélességű kerék, bár kérdés hol lehet ilyen gumit kapni rá! Testközelből látjuk a futóművet, a kerekek a lengőkarok, a kormányrudak mozgását, és első perctől hallgathatjuk a nyikorgásukat is a csuklóknak. Legalább időben észrevesszük, ha kezd szétesni a futómű!  Fejünk mögött vastag bukócső, amihez a biztonsági öv is rögzítve van. De jó, mondhatnánk, legalább ez megvéd. De alaposabb vizsgálatnál megtaláljuk az Akhilleusz sarkát. Két hatos csavarral van rögzítve egy jóval kisebb csőhöz! Így a két cső közti hézag miatt akárhogy megtéphetjük a pirinyó csavarjainkat, az erősnek látszó bukócső minden körülmények közt lötyögni fog.  Hát ennyit a biztonság illúziójáról. Ugyanis a ZTR egy kínai csoda, és a tesztünk alatt rengeteg volt a javítanivaló hiba. Szinte esett szét. Már az átvételnél kifogásolható volt a műszaki állapota, nem égett az egyik hátsó lámpa, nem húzott be az önindító relé, a hátsó kerékhez bebújva egy húsz forintossal kellet összezárni a lógó relén a kábelérintkezőket. Nem emelt ki a kuplung rendesen, nem fogott a kézifék, és üres tankkal kaptuk meg. Ez így használhatatlan, hiszen a benzinkútnál már a láncra lógott az alkatrész. Visszamentem megjavíttatni. Kaptam egy relét, majd cseréljem ki. Hát üsse kő, bár ez nem eljárás, aztán a visszavitelnél meg úgy ordított a kollega a sok hibán, mintha nem is egy fél roncsot adott volna át. De hazaérve hozzá láttam a cseréhez! A ZTR mint egy páncélszekrény a piti tolvajnak, úgy áll ellen a javításnak is. A műanyag burkolatok 20-30 csavarral vannak rögzítve, amiknél az ellenanyához nem férni hozzá. A legkisebb javítás is potom órák kérdése. Irdatlan kínok árán kicseréltem a relét, vagyis cseréltem volna, mert a nagy görcsölések alatt lecsúsztak a kínaiul hanyagon felszorított kábelsaruk is.

 

ZTR képek!

Még jó, hogy nem menet közben! Gyerekkorom Verhovinás és Rigás élményei jutottak eszembe, mikor mentünk 50 kilómétert, és javítottunk 2 órát az út szélén. Ilyenkor a borzalom, hogy egy valami megjavítása közben másik 3 dolog romlik el. De kész, nem fogott ki rajtam az 5 perces jelfogó csere 1 órás szerelése. Másnap megint indulás, átlagos méretem ( 188 cm 85 kiló) ellenére is nehézkes a bekúszás a pilótaülésbe. Igen passzentos a hely, motoros csizma eszünkbe se jusson a kis lábtérnél, a kis pedáloknál. Pedig jól jönne, hiszen az időjárásnak rendesen kit vannak téve a szinte földön fekvő lábaink. Marad a túrabakancs. Az is nehezen fér el, és a kuplung pedál melletti műanyaghoz éppen hogy hozzá érve kitörik egy tenyérnyi darab. A fene, alig értem hozzá. Már valaki megnyomhatta, megrepedhetett, vagy ez is szuper minőség. Műszerfala digitális, és látványos LEDekkel mutatja a fordulatot, sebességet. Mondjuk a fordulatszámmérő legalább a dupláját mutatja. A kapcsolók a kormány melletti vázra erősített alumínium lemezen helyezkednek el, olyan igazi barkács módon. Ott az önindító, az index kapcsoló, és a világításkapcsoló is. A kapcsolók külalakja, elhelyezése a 40 évvel ezelőtti Csepel teherautók műszerfaláról köszön vissza, bár azok elegánsabban krómozottak voltak.

ZTR képek!

A sötétben nem is unatkozhatunk, mire az indexet, vagy a távolsági fényt megtaláljuk. Második nap, menés, alul ülünk, az autók alváza is szinte magasan fölénk tornyosul. Kicsit félelmetes a forgalomban, remélem észrevesznek. Persze nem tudnak nem meglátni, a ZTR hangja elég nagy, már messziről integet mindenki. Ha meg tudok mozdulni, visszaköszönök. Mindenfelé előkerülnek a mobilok, fényképeznek, szelfiznek. Nem is sejtik, mekkora ára van itt a háromkerekű motorozásnak. A gáz rendszeresen fennakad, nagy ritkán már a kuplung is leragad, és olyankor felbőg a motor. Egy újabb beülésnél szétszakítja valami kedvenc túra nadrágom. Hogy az a…… Még jó, hogy nem a drága motoros nacim vettem föl! Ja, az szóba sem jöhetett, hiszen az ülésbe sem fértem volna bele abban, a protektorok meg mindenbe beakadtak volna. De a túranacim is nagyon bosszantó! A mindenit, no nézzük mi a lópikula volt, ami beakadt, Kikászálódva látom, hát nem szétesett az egész kézifék szerkezet. Na még ez is. Ránézek az órára, még csak 250 kilométert mentem vele. A csavarok nagy része eltűnt, de a tartó elemek megvannak az ülés alatti lemeznél. De jó, az őrangyalom elkapkodta őket a leesés előtt. Pusszantás neki, jól dolgozik, nem csak rám, a ZTRre is vigyáz. Kibányászom, és látom az egyik darabban ott a kézifékkar tengelyéül szolgáló csavar romja, eltörve. Közelebbről szemlélve látszanak rajta a felületi öntvényrepedések, vagyis a selejtes minőség. Hazaérve megint szerelés. Kuplung beállítás, kézifék összerakás, bowden beállítás, mérgelődés a hozzáférhetetlenség miatt, és a nadrágom megsiratása. És eljövé az utolsó nap is. Lassan 400 kilométert mentem, és már a 4 sebességes szekvenciális váltó rudazata is kezd külön életet élni! Hát ez is. Irány visszavinni a ZTRt. Persze, hogy esik az eső. Miért is ne kéne zivatarban is tesztelni. Ez aztán a kemény meló! Inkább 1 hónap kényszermunka egy kőbányában, mint 50 kilométer esőben a ZTRrel. Talán jobb is ilyenkor fürdő ruhába öltözni, mint az esőruhát felvenni. Lábunk felől az első kerekek által látogatott összes pocsolya végig mossa minden porcikánkat a ruhán belülről. A zokni, a cipőbélés szivacsként működik. A szemből érkező autók által felvert víz magasan beterít, és lefolyva a nyaknál, a sisak alatt kéretőzik be testünk minden zegzugába. A katarzist fokozza a mélyen fekvő ülésben összegyűlt saras „fürdővíz”, ami az üllepünket simogatja nedvesen tartva. És nehogy ki tudjuk kerülni a víztengert, alul ülve amúgy is alig látjuk, de a „forma egyes szélcsatornákban” igen jól ki kísérletezett légterelés valami rejtélyes módon állandóan párásan tartja sisakunk eddig soha nem párásodó plexijét. Mondhatnánk okostojásként, akkor fel kell hajtani és kész! Na de kérem, legalább az arcomba nem csapott idáig a fekete saras lé!

Összegezve: A ZTR egy kínai csoda, vezetési élménye fantasztikus, de szokni kell. Minősége kifogásolható! Első látásra divatosnak, vagánynak látszik, de menet közben 400 kilométer alatti tesztünknél szinte teljesen szétesett! Javítása körülményes, és bármihez nyúlunk, a kezünkben marad. 2 millió körüli árért alaposan megtanulhatunk szerelni, út szélén bütykölni!

 

ZTR képek!

Adatai: 250 cm3 négyütemü egyhengeres motor.

4 sebességes szekvenciális váltó + 1 hátramenet.

hajtás a széles hátsó keréken.

Futóműve 3 kerekü, elöl kettő, hátul 1.

Motorkerékpárnak minősül, rendszáma van, „A” vagy „A2” kategóriás jogsival vezethető.

Súlya: 255 kg.  /    Teljesítménye 23 LE.   /    végsebessége 95-100 km/óra.

 

400 kilométeres tesztünk alatt tapasztalt hibák: önindító relé nem húzott meg, szerelése közben lecsúszó kábelsaruk, kiégett hátsó lámpa, kuplung nem emel ki rendesen, rendszeresen megszoruló gáz és kuplung még a beállítások után is, kézifék nem fogott, aztán 1 nap múlva szét is esett, első lámpák állandóan lebillennek, bukócső lötyög, futómű nyikorog, váltó rudazat lötyög, első műanyag elem a láb hozzáérésére kitörik.

ZTR képek!

 

 
Facebook

Kövess minket a Facebookon is!

Motoros - Autós élet

 

 
Eseménynaptár
2018. Augusztus
HKSCPSV
30
31
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
<<   >>
 
Hírek

Suzuki Szakmai tesztnap

I. motoros borok útja rally

 

 
Partnereink

 

 
Rendezvények
 
Óra